Színház az egész világ
Ha ha ha! Már Sékszpír/Platón is megmondta...
Felvesszük a ruhát, mit jelmezként viselünk, s eljátszuk a ruha szabta szerepet. S a végén lehull rólunk a jelmez, s ott állunk mezítelenül, sebezhetően, de megszabadulva mindattól, amit a jelmez kényszerít ránk. S ebből az örökös jelmezváltásból nincs mód kilépni.- Tagadhatjuk, mi racionálisak vagyunk, ez esetben a színház belül folyik, nem kívül. Azok, kik engednek játszani, jelmezben, kik végigkísérik életed nagy jeleneteit, azok állnak közel hozzád, azokat becsüld meg, a statisztákat, kik segítenek megszülni egy-egy szereped, kik engedik végigjátszani, s engedd meg nekik, hogy láthassanak mezítelenül, megszabadulva a szerepet rádkényszerítő jelmeztől. S engedd meg nekik, hogy saját főszerepeiket eljátszhassák, neked. S míg e színházi nagy körforgásban, jelmezek, szerepek sokaságában élvezed a játékot, addig élj, s ha már nem élvezed, játszd el, hogy meghalsz, igazából.
"Életünket mindvégig azzal kell töltenünk, hogy mi emberek, férfiak és nők, a legszebb játékokat játsszuk" ( a jó öreg Platón)
Hit
Kedves Néném!
Tudod, amikor ezt a szót mondod, hogy hit, nekem más jelentéssel bír, mint neked, és úgy általában az embereknek. Szeretem összehasonlítnai más nyelvekben ugyanerre a fogalomra használt szavakat összehasonlítani azok magyar megfelelőivel. Mert fogalmaink tudatunk működéséről rajzolnak térképet. S egy nyelv egy közösségi tudatról árulkodik.
Hinni lehet cselekvő vagy szenvedő módon. Lehet aktívan vagy passzívan. S ez meghatározza, hogy az alany miként értelmezi a világot, a kapcsolati rendszert amiben él. Általában az istenhit a passzív szenvedő pozícióra jellemző. Nem hiányzik ez senkiből sem, hiszen alapvetően ezt éljük életünk kezdetén, mondhatni legelső tapasztalataink az emberekről arról szólnak, hogyan bánnak a számukra kiszolgáltaott emberekkel. KÉsőbb aztán ezt száműzzük az emberek köréből, az istenhit körébe. Én cselekvő, akítv értelemben használom. Hiszek abban, hogy cselekvőképes vagyok abban, amiben hiszek. Önmagára visszautaló függvény, ugye az excell nem tud ezzel mit kezdenei, én azonban öngerjesztő körként élem meg. kiindulása pedig ennek a tudás, amihez képzelőerő kell, és szabad energiaáramlás. Ha ez együttes konstelláció megvan, akkor van tudás, hit, cselekvés, és ez a kör önigazoló. Természetesen kell lenni mindig önellenőrzési pontoknak. Láthatod, hogyan épül fel egy elemi mém.
Hinni azt is jelenti, hogy szeretni. Nem látni, nem érzékelni valóságunkban, és mégis létezőként megtartani. Hinni azt is jelenti, hogy boldogság, éppen ezért, "Boldogok, akik nem látnak és hisznek" Hinni életet jelent, nem hinni halált, végét valaminek. Hinni csak létezőben lehet, nem hinni csak a létezőt lehet.
Kedves Néném! Hinni azt jelenti, hogy nem félünk tenni, érezni, hogy szabadok vagyunk. De csak a cselekvő, aktív hitre igaz ez. Csak a tiszta, ártatlan hitre.
Információ
Az online Magyar Etimológiai Nagyszótár az informál szócikkelyhez tartozó bejegyzésében többek között ez áll:
"Tudományos szakszócsalád a latin informare (‘képez, tanít’) nyomán, az itt nyomósító szerepű in- előtagból és a formare (‘alakít, képez’) igéből, ennek forrása a forma (‘alak’). A szócsalád fenti jelentésköre az újkori latinban alakult ki."
Ha megnézzük a latin igeragozásban a formare alakot, akkor a következő lehetőséget kapjuk (kitűnő segítség ebben a Tinta kiadó online latin szótára valamint ez az összefoglaló táblázat):
1. imperativus passivi sg.2. magyarul: szenvedő felszólító mód E/2.
2. Infinitivus imperfectum activi magyarul: cselekvő folyamatos melléknévi igenév.
Tehát a latinban azonos hangalaknak két különböző jelentése van. Mi köze a két jelentésnek egymáshoz? Miről árulkodik a két jelentésbeli különbözőséghez kapcsolt azonos hangalak?
Kérdés, hogy a formare ragozott ige, vagy melléknévi igenév, hogyan olvadt össze az in prepozicióval?
Vegyük az első jelentését a formare ragozott alaknak: Ebben az esetben maga a szó hatalmi viszonyt hordoz magában: az alany felszólít egy önmagától függetlenül létező alanyt, hogy formálódjon.
A második jelentésben a formare csupán a létező állapotváltozására utaló folyamatot nevezi meg, mint formálódni. Azonban vessük szemünket arra tényre, hogy míg a latinban a cselekvő és a szenvedő folyamatos főnévi igenév alakja különböző, tehát az önmagától cselekedni vagy mástól elszenvedni a cselekvés elkülönülten megjelenik a nyelvtani formában, a magyarban nem különül el. Mivel a formare első jelentésében, mint felszólító szenvedő igeragozás, és a cselekvő folyamatos főnévi igenév formája megegyezző, azt a háttérjelentést hordozza, hogy a felszólító és a cselekvő azonos, tehát maga a létező, ami önmagát formálja. Azonban a formare, mint két különböző képzési rendben megjelenő azonos alak, már csak az azonosságon belül hordozza ezt a jelentést. A különböző képzési rendszerek megnevezése elhomáyosítja előlünk ezt a kapcsolatot. A köznyelvi beszédben használt nyelvtani formák pedig a köznép lelkületéről árulkodnak.
Tegyük fel, hogy nem igei eredetű, hanem főnévi az információ szó. Ebben az esetben a forma mint alak jelentésű főnév és az in prepozíció , mint ban/ben jelentésű összeolvadásából keletkezet. Formában jelentés esetén maga a szó, mint alak hordozza a hozzá kapcsolt jelentést, tehát a forma és az alak együtt az információ számunkra. A kettő viszonya pedig különleges, mert a jelentést a forma határozza meg, azonban a formát a jelentés határozza meg. Mert amint egy másféle jelentést akarunk kifejezni, megváltoztatjuk a formát, és amikor másféle formát használunk, akkor más jelentést közlünk.
Számomra ez az etimológia sokkal szimatikusabb, mert a létező lényegét nem cselekvésen keresztül nevezi meg, hanem önmagában, ezzel tisztábban érzékelhető a létező tulajdonsága , a változás, hogy a létező lényege maga a változás.
A létező játékos kedvű, önmagát jeleníti meg mindenben.
Cím nélkül felszakadva...
Érzed-e a folyamatot, mikor valaki útra válik belőled? Érzed-e a kvantumokat, amik elvesznek belőled, amiket ő magával visz? És mikor ott állsz, azon a ponton, ahol a vége feliratot kell olvasnod, ordítasz-e a fájdalomtól, hogy semmi sem állandó, hogy semmi sem örök, hogy minden elmúlik, s ezt meg kell élned? Meg mered-e élni a vége fájdalmas pillanatát, ami paradox mód, örökké tart?
Gondolatterhesen
Annyi leírnivaló van, nyugtalanító, hogy gondolataim zárt térben keringenek; midőn ujjaim hegyén formát kapnak, kijutva a fényre sötét méhükből, megnyugszanak. Ám ujjaim korlátoltak, mi benn párhuzamosan fut, kijutni csak lineárisan egymás után képes. S ujjaim nem lehetnek elég gyorsak, hogy mi bent a gondolatok méhében megszületésre jelentkezik, azt mind megszülhessék. Így újra és újra felbukkannak, jelentkezve megszületésre, majd alámerülve újabb formát öltenek, s jelentkeznek újra, míg meg nem születhetnek.
Pusztában szalmaláng
Mint szalma, ha tüzet fog,
s elhatalmasodik a láng,
mindent elborít,
majd elhanvad gyorsan,
önmagát felégetve,
s nem marad más
csak újra a puszta.
Rendíthetetlenül
Hit bátorság okosság: rendíthetetlenség jellemezen mindenkor. Szemed a középpontból, a fix, abszolút középpontból soha el ne vedd. Mert ez a középpont, ez a fix középpont tartja fenn a világot, hogy el ne távolodjon, hogy önmagába ne roskadjon. Legyen az okosság mindenkor kísérőd, hogyha szemed a középpontból elfordítani akarják, mindig meg tudd találni a hozzá vezető utat. Legyen a bátorság mindenkor kísérőd, hogy a középpontból elfordítani akarok félelmedet ne használhassák fel céljaik elérésére. Legyen a hit kísérőd, hogy a fix középpont létező, és megteremthető.
Sodomáért
"Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? Tudni akarom." (Mózes1,18)
Ábrahám voltam, s istennel alkudoztam, hogy ne pusztítsa el a bűnös városokat az igaz emberekért. Pedig isten el sem akarta pusztítani, csak megvizsgálni, igaz-e a kiáltás, mely már őhozzá is feljutott.
Sodoma és Gomora magától pusztul el, sem isten, sem kénköves eső nem kellenek hozzá.
Intés
Ha majd borongós november lila ködében régi romokat látogatsz sorra, óvatosan lépdelj az ingatag omladékok között. Romjaiban is pompáznak, mint szentélyek, megtérni közéjük a magányosak kiváltsága. Vigyázz e romokra, mert emlékeztetni hajdan volt virágkorukra csak addig tudnak, míg nem dőltek bele a feledés tengerébe.
S ha életet akarsz lehelni hajdan volt romokba, ne feledd: Ne érints semmit, ami a tiéd. A törvény Kapuja neked nyílik a Parnasszuson.
Böjt negyven napon túl
Az ír rabok önkéntes éhségsztrájkja tovább tartott, mint a negyven napos böjt. Húsz nappal. Aztán vége lett. Meghaltak.
Amikor nem akarod érezni az éhséget, a hiányt, a kínzó vágyat a hiány megszüntetésére, nem érzed, de tudod, hogy bele fogsz halni. Látod és elemzed napról napra gyengülő, haldokló önmagad. Analizálod, diagnosztizálod minden nap saját státuszod, és objektíven, tudományosan megállapítod, hogy az agónia mindig végetér a halállal. ÉS nem teszel semmit, hogy ne ez legyen a végkimenet. Mert önkánt vállaltad.
Böjt idején
Talán ez is félrecsúszott mint minden ebben a nyugati társadalomban...
Böjtölni, negyven napig. Negyven napig lemondani valamiről, ami jó a testnek. Hah! és a lélek? Böjtölni szeretetet, szerelmet, barátságot,szexet, böjtölni nem a legelemibb létszükségleteket,( miért is nem tartunk levegőböjtöt, vagy vízböjtöt? ) Böjtölni azt jelenteni önként szűkölködést választunk, vállalunk valamiből, ami jó számunkra, ami több, mint létfenntartás, ami örömöt, megelégedettséget jelent számunkra. Böjtölni azt jelenti, hogy hiányt szenvedünk, a jó hiányát. Böjtölni azt jelenti, hogy önként vállaljuk a hiány szenvedését.
A böjt nem a testet tisztítja meg, minő balgaság! - a lélek méregtelenítője a böjt. S ha a lélek megtisztul a test is vele együtt tisztul. A böjt csak akkor hatásos, ha önként vállalt, ha nem mások akadályozzák meg szükségleteink kielégülését, hanem mi magunk, önként mondunk le saját szükségleteink kielégítéséről. A böjt ez által olyan szenvedés, amit nem érzünk, csak tudjuk, hogy szenvednünk kellene. De az által, hogy önként vonjuk meg magunktól a jót, felszabadul a szenvedés, s tisztánlátássá alakul. A böjt önkéntes száműzetés a jólét, az elégedettség dimenziójából, a böjt tartós, önkéntes szükség szenvedési állapot, majdnem túl a felfogható időn. A böjt hossza a negyven nap a belátható jövőn túlra mutat, túl a fő szervező össezfogó ész által felfogható időn. Ezáltal bepillanthatunk az örök állapotába, s megtapasztalhatjuk a kegyelem, a megváltás állapotát a böjt végeztével.
Böjtölni azt is jelenti, hogy keresztúthoz érkezünk, s választanunk kell. A böjt láttatja meg az utakat, melyeket választhatunk, tisztán, élesen, a böjt egyféle várakozás is, a választás előtti várakozás, melynek eredményeként a választás bűnjeit moshatjuk tisztára. A böjt feloldozás ezáltal, feloldozni enged bűneink alól, melyeket tudattalanba süllyedt választással okozunk önmagunknak, s másokon keresztül önmagunknak. A böjt megtisztítani enged, időt ad a választás minden mérgének megtisztítására. A böjt várakozása kell a jó választáshoz, a szabad akarathoz - már amennyire emberi létünk engedi - az emberré váláshoz.
A böjt önmagunkhoz vezet el, megláttatva saját valónkat, s ez által az igazságot. A böjt szükséges a szabad emberré váláshoz. A böjt ablak a szabad elmére, melyen át a szellem szabadon szárnyalhat.
A böjt hossza tudatállapotok során vezet végig bennünket, melyekre ha tudatosan, elemző módon figyelünk olyan információk birtokába juthatunk, melyekkel más létezési szintekre juthatunk el. A hosszantartó böjt a tudat "fejlődését" segíti elő, ( ha nevezhetjük a tudat megnyílását fejlődésnek.) A böjt szenvedése maga az orvosság, a gyógyító orvosság. olyan tapasztalat, mely befolyásolja életünket, életünk minőségét.
Nearer, My God, to Thee
Nézlek, ahogyan alszol, összetöpörödötten és ráncosan. Kilépve a valóság fájdalmából egy kis időre. Reggel eljátszottam a gondolattal, láttalak kicsinek, és láttalak nagynak. Láttam a sok szennyet, mit mások szórtak a te valóságodba, s melytől oly nehéz megszabadulni. S látom ahogy mész utadon, egyre közelebb, hozzád, istenem.
Nézem fájdalommal telt valóságod megnyugvó pillanatát. Az élet terhét, a létezés e formájának megszűnésével járó fájdalmat, vagy épp a megszűnéshez vezető fájdalmat, a megszűnést könnyítő fájdalmat.
Neked sem könnyű, tudom, de neked megszűnik. Nekem pedig ittmarad még, mit te hagysz hátra. Bocsáss meg, hogy nem tudok másként segíteni, bocsáss meg, hogy csak így tudok segíteni.
Nekem elég
Nézlek, ahogy könyveid fölé görnyedsz. Szemüveged orrod hegyén, hajad válladról könyvedre omlik. Nézlek, s keresem a világot, melyben vagy. Nézlek, s nem keresek érintést veled, nem keresek utat hozzád, csak becsempészek egy bögre teát, mintha Justitia nyújtaná feléd, hogy ha megszomjaznál legyen mivel oltani szomjad, ott, abban a világban is.
A csend hangjai
Most, hogy ránkzuhant a csend, mondd, mit hallasz? Hogy nem hallod a hangom, mit hallasz?, mit hallgatsz? Hallod szíved dobbanását visszhangozni? Hallod ereidben áramló véred dübörgését, susogását? Hallod visszhangnélküli gondolataid visszhang nélkül leperegni a valóság falán? Hallod visszhangnélküli gondolataid hogyan kiáltanak hozzád? S hallod, hogyan hal el e kiáltás? Hallod-e a csendet, mi ránkzuhant?
Mondd, hogy így ránkzuhant a csend hallod-e saját hangjaidat? Mondd, hogy nem hallod az én hangom, mit hallasz?
Szerelmem, Platón
Be kell vallanom, plátói szerelmet érzek Platón iránt. Kétezer-négyszázszor járta be útját a Föld a Nap körül. Ekkora távolság van közöttünk. Mégis itt van. Szelleme megérintette az örökkévalót, s az örökkévaló jelenvalóvá teszi. Nincs idő és tér, mely elválaszt. Így lehet szerelmem, Platón.
Abszolút igazság
MErt okos vagyok és szeretetlen, ezért láthatom az abszolút igazságot, mondja a szép és buta lány, halála után, eltorzult arccal. MErt a szépek nem láthatják az abszolút igzságot, mert a szépeket szeretik, a szépek a szeretettség illuziójában élnek, s nem láthatnak át ezen illúziófátylon. A szeretetlenség élménye kell ahhoz, hogy okossá és látóvá váljunk? Vajon aki ezt a gyermeke - művészi alkotásának egyik szereplője - szájába adja, tudatosult szeretetlenség élménnyel rendelkezik? Vagy valójában tudattalanja legmélyéről szivárog át alkotásába, rejtetten, eltakarva a cselekmény főszálával?
Hedonizmus
A pozitív érzelmek felülírják a negatív érzelmeket. Mert csak pozitív érzelmi hormonfürdőben élhetünk jól.
Rejtelmek
Ellenállhatatlanul húz és von mindent megtesz felbukkanó képekkel zavarja meg minden percem, összehasonlít jót és rosszat, felbukkannak eszközök, melyekkel elérhetem, és kínálják magukat, hogy tegyem meg. Elképesztő eszköztára van tudatunknak a drog megszerzésére egészen addig míg egy erősebb szignál ezeket nem engedi aktivizálni. A jó ismétlési kényszere oly erős, hogy mindenen áthatol, s csak a fájdalom képes negatív feedbackként blokkolni a reflexív aktív cselekvő ágát.
Minden nap meg kell vívni a csatát, választani jó és rossz között, választani a rosszat, hogy ne legyen rossz.
Mint szétguruló gyöngyök
Ha szemembe nézel, meglátod némán pergő könnyeimet. Ha valóban rámfigyelsz. Mélységes szomorúságból fakadnak könnyeim, nem láthatja senki, még én magam sem érzékelem, csak tudom, hogy fáj. S épp ezért nem fáj. Bezártam, körülvettem láthatatlan, érinthetetlen kerítéssel, közelítve hozzá villog felirat villog: Belépni tilos! Tudom, hogy ott az akadály, de nem érzékelek belőle semmit. Mégis, mély tisztelettel megyek mellette el, mert tudom, mi van mögé bezárva. Tudom, hogy a hiány és a fájdalom ott van belül, és a szeretettel együtt téged is bezártalak.
Csak némán peregnek a könnyeim, mint szétguruló gyöngyök megbomlott nyakláncról...
1077
Az önkéntes száműzetés jobb, mint a számkivetettség.
